Azt hiszem, őszülő fejjel immár eljött az ideje, jobban megismerjem és megértsem magam. Először is: leginkább én vagyok felelős a velem történtekért. Ebbe beletartoznak a fájdalmakkal és félelmekkel teli pillanatok, amik úgy tűnnek, hogy soha nem érnek véget. Találhatok bűnbakot minden sebért amit kaptam az élettől, de ezzel csak magamat csapom be. Nem azért, mint ha mind kivédhettem volna, ha akkoriban másként, bölcsebben viselkedtem volna. Talán néhányat, esetleg. De akkor ma egész más emberlennék. Jobb vagy rosszabb? Ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése